Szaporítás

Megérkezésük után a legtöbb nyuszi riadtan bújik a sarokba. Félelmüket úgy fejezik ki, hogy hangosat dobbantanak hátsó lábukkal. Legtöbbször nem is esznek vagy isznak még ilyenkor. A legjobb, ha nyugodt légkört teremtünk nekik, így pár nap alatt legyőzik kezdeti félénkségüket.

Egy-két hét után, mikorra már mindegyik „belakta” új helyét, jöhet a pároztatás.

Fontos, hogy mindig a bakhoz tegyük a nőstényt. A bak a saját territóriumában csak a nősténnyel foglalkozik, így a párzás nagy valószínűséggel sikeres lesz. Ha ezt fordítva van, akkor a bak nem az anyával foglalkozik, hanem kíváncsian körbe szaglászik, ismerkedik az új hellyel. A nőstény pedig saját területét védve meg is támadhatja a bakot. Akár súlyos sebet is ejthetnek ilyenkor egymáson.

A bakok általában este, illetve a kora reggeli órákban aktívak, így célszerű ezekre a napszakokra időzíteni a fedeztetést. A bak az aktus közben morgó hangot ad ki, s ha sikeres volt, akkor lefordul a nőstényről. Ezt általában többször is megismétli. A vemhességet úgy lehet egyszerűen megállapítani, hogy az anyát egy hét után visszatesszük a bakhoz. Ha ilyenkor az anya síró, nyüsszögő hangot ad ki, akkor a fedeztetés elsőre sikeres volt. Ellenben a bakot az anya újra „felveszi” és a vemhesség második „nekifutásra” jöhet létre. Ezt az ellenőrzést minden fedeztetés után érdemes elvégezni.