Vemhesség

A nőstény 30 napig (+/- 1-2 nap) vemhes. A vemhesség első két hetében semmi külső jel nem látható rajta. A második héttől viszont nem csak az étvágya lesz nagyobb, hanem a viselkedése is megváltozik. Az anyai ösztön hatására agresszív lesz, a közelében kerüljük ilyenkor a hirtelen mozdulatokat. Ha mindenképpen szükséges, akkor is csak nagyon óvatosan nyúljunk a ketrecébe, mert ösztönből is rá ugrik a kezünkre és csúnyán megkarmolhat, esetleg finoman meg is haraphat. Ez a magatartás megszűnik az ellés után. Ha szép lassan és nyugodt mozdulattal nyúlunk a ketrecbe, elkerülhetjük a karmolást és az anya sem stresszel feleslegesen.

Megfigyelhetjük, ahogy az anya szép lassan gömbölyödni kezd, harmadik hét után már az is látható, ahogy a kicsik mocorognak a hasában. Ilyenkor lassan elkezdi a fészek alapját szénából vagy szalmából készíteni. A belsejéhez pedig kitépi saját szőrét és ezzel béleli ki. Az ellés előtti napokban az étvágya csökken, inkább csak „csipeget”, a vízfelvétele viszont fokozódik. Ezt „lázas állapotnak” hívják.

Az ellés után egy-két nappal ez is megszűnik és újra normális víz- és ételfogyasztása lesz. Az ellés általában késő este vagy hajnalban történik, de nálunk előfordult már napközben is. Az anya a gondosan elkészített fészekbe elli a kicsiket. A magzatburkot elfogyasztja, mivel ebben olyan anyagok vannak, ami segíti a tejtermelést. Néha sajnos előfordulhat az is, hogy a magzatburokkal együtt megeszi a kicsit is. Ha ez többszöri ellésnél is előfordul, akkor az anya alkalmatlan a tenyésztésre, és ki kell selejtezni. A burok elfogyasztása utána rögtön tisztára nyalja a kicsiket, majd szépen betakarja őket szőrrel.

Ahhoz, hogy az anyanyulunk egészséges utódokat hozzon a világra és fel is nevelje őket, ahhoz fontos a tenyésztő odafigyelése is.

Vemhesség alatt az etetés is megváltozik, hiszen az anyának gazdagabb táplálékra van igénye. Az ásványi anyagok és a vitamin mellett szüksége van még magasabb nyersrost és fehérje tartalmú táplálékra. Erre a célra használjuk a szoptató tápot, ami minden fontos és szükséges anyagot tartalmaz, amire az anyáknak szüksége van. Nem utolsósorban a tejtermelést is fokozza, így a kicsik elegendő tejhez jutnak még akkor is, ha nagy létszámú a fészek.

A vemhesség félidejétől, azaz a második héttől kiegészítjük az étrendet almával, répával vagy lédúsabb takarmánnyal is. A megfelelő táplálékkal és bőséges folyadékkal elkerülhető a magzatfalás és a magzatelhullás is. Az ellést követő napon tartsunk fészekellenőrzést! Ennek célja nem a „népességszámlálás”, hanem az esetleg életképtelenül világra jött magzatok eltávolítása. Ez nagyon fontos, hiszen az egészséges kis nyuszikat az oszlásnak indult tetemek megfertőzik! Ezt az ellenőrzést úgy végezzük, hogy óvatosan szétnyitjuk a fészek tetejét és benézünk. A fészket azonban semmiféleképen ne szedjük szét, ne is pakoljuk ki a kicsiket onnan. Az is előfordulhat, hogy az újszülött kitéved a fészekből. Ilyenkor nyugodtan hozzá lehet nyúlni és tegyük vissza a fészekbe.

Ott a kicsik szorosan összebújnak, ezzel melegítik egymást. Másrészről így biztosítják be saját maguk pozícióját, hogy a szoptatásnál sikeresen tudjanak enni. A szoptatás csak pár percig tart, ami alatt a kicsik a testsúlyuk max. 25%-át is képesek felszívni a tejből, ezért gyorsan híznak.

A kisnyulak teljesen csupaszon, süketen és vakon születnek, a szőrük az ötödik naptól kezd nőni. Tízedik napon nyílik ki a szemük és a fülük. 12 napos korban már kezdik a fészekben a szénát kóstolgatni, de a fő táplálék még mindig a tej. 20 napig a fészekben összebújva maradnak, csak utána merészkednek ki bátrabban. Ilyenkor kezdenek önállóbban élni és mindent megkóstolgatni. Ezzel a szilárd étellel való ismerkedésük is megkezdődik, ezzel párhuzamosan pedig egyre kevesebb tejet fogyasztanak. Az anya szépen lassan elapasztja a tejet.

Leválasztás

30-35 napos korban mi már le szoktuk választani őket, ekkor az egész fészekaljnyi kicsit egy helyre tesszük át. Így együtt könnyebben megszokják az anya hiányát. 1-2 nappal a leválasztás után már el is felejtik, bár egy kicsit félénkek maradnak, ha közelítünk feléjük. Körülbelül két hét elteltével, amikor már látjuk, hogy megszoktak minket (ha benyúlunk a ketrecbe, már nem riadtan bújnak a sarokba, hanem végig elöl maradnak a kezünknél), akkor létszámtól  függően újra szétosztjuk őket.

Vegyünk egy példát a leválasztásra: mondjuk egy anyánál hat utód van. Elsőre ugyebár minden kicsi egy helyre kerül. Utána kettő vagy három részre osztjuk őket. Így a 2-3 csoportban 90 napos korukig maradnak. Erre egyrészt azért van szükség, hogy minden kicsi megfelelő mennyiségű ételhez jusson. Nincs tolongás az etető körül, így biztosíthatjuk, hogy a kisebb testvér is nyugodtan ehessen és fejlődhessen. Másrészt így könnyebben elkerülhetjük a verekedésből származó sebeket. Ezek a tépés- és harapás nyomok ugyanis nem tűnnek el, s a bundán a későbbiekben is látható lesz.

Az anyáról való leválasztás után a súlyuk lassan növekszik. Egy 80 nap körüli kisnyúl súlya a rexeknél csupán 1 kg körül mozog. 90 napos korban az egyesével tartás következik, hiszen ekkor már egyrészt túl nagyok a csoportos tartáshoz, másrészt hamarosan ivaréretté válnak. Ekkor már gyakoribbak lehetnek a verekedések is. Egyedül tartásnál viszont elindul a gyorsabb fejlődés. Naponta akár 30 dekát is hízhatnak, 160 napos korukra pedig a súlyuk már a 3,5 kg-ot is eléri.

Leválasztástól a 160 napos korig az étrendjük széna, szalma, nevelő táp, szemestakarmány és víz. Gyakorlatilag ugyanaz az étrendjük a növendékeknek, mint a felnőtteknek. Ők is ugyanúgy kapnak almát és répát is. A nevelő táp tartalma úgy lett összeállítva, hogy megfeleljen a kisnyulak egészséges fejlődéséhez. A növekedésükhöz szükséges vitaminokat, ásványi anyagokat, nyersrostokat és fehérjéket is tartalmazza. A prémjüket a 160 nap alatt 3-szor váltják le, így a végleges prém csak a háromszori vedlés után alakul ki. Igazán szép bundája csak a hideg beálltával lesz és ez is csak a következő vedlésig, a tavasz végéig tart. Utána újra levedlik és egy sokkal vékonyabb szálú nyári bundát növesztenek.

Az anyákat a kicsik leválasztása után pihenőre „küldjük”. Az alomlétszámtól függően 1,5-2 hét után rakjuk csak vissza a bakhoz pároztatásra. a pihenő alatt vitamint adunk nekik, hogy a szervezetük regenerálódjon és feltöltődjön az újabb vemhességi szakasz előtt.

Ivarérettség

A nyúl az ivarérettséget 4 hónapos kora körül éri el. Ekkor a nőstény már érett petesejtet, a bak pedig érett hímivarsejteket kezd termelni. Ekkor még nem célszerű pároztatni, hiszen nem tenyészérett. Ahhoz, hogy a tenyésztésben aktívan részt vehessen, minimum 6 hónapos kell legyen. Ekkora már el tudja viselni a vemhességgel járó változásokat, a szoptatást és a nevelést. Mi csak 7 hónapos korban kezdjük bevonni a tenyésztésbe a nyuszikat.

Alomlétszám

Egy nőstény nyuszi átlagosan 5 kicsit hoz világra. Előfordulhat 1-9-ig bármennyi. Ha több anyával szeretne foglalkozni, akkor jó, ha tudja, hogy mennyi helyre van szüksége. 60 anyás tenyészetünkben 600 körüli szaporulat van folyamatosan! Ez nem csak hely, pénz, de idő igényes is. Aki mégis bele szeretne vágni a tenyésztésbe, annak egy jó tanács: csak annyi állatot tartson, amennyit becsülettel elbír látni. Minden házi élőlény, így a nyuszi is tőlünk, emberektől függ, szüksége van ránk…