Rex nyulak eredete és egyedfejlődése

A rex nyulak megjelenésére egy francia származású tenyésztő, Caillon figyelt fel 1919-ben, amikor a normál szőrű tenyészetében feltűnően rövid, puha és bársonyos szőrzetű nyulak jelentek meg. A fedőszőrök hosszúsága szinte azonos volt az aljszőrzet hosszúságával, de a prém teljes szépségét csak a kifejlett példányoknál érzékelte igazán. A normál szőrű tenyészetében további bársonyszőrű utódok születtek, amelyek nyolc hónapos korukra a hódéhoz hasonló színben pompáztak.

Az igazi tenyésztői munkát azonban Amédée plébános kezdte el a Calliontól megvásárolt egyedekkel. A rövidszőrű utódok párosításából jelentős számú bársonyszőrzetű utód látott napvilágot. Az egyedfejlődés kezdeti szakaszában számos genetikai probléma jelentkezett, ami sok fiatal egyed korai elhullásához vezetett. A megmaradt példányok nagy részénél előfordult a gyenge párzási hajlam, az életképtelen utódok születése, illetve egyéb szem, és légzőszervi megbetegedések is.

A kitartó tenyésztés végül a közkedvelt rex nyulak egészséges egyedeinek megjelenéséhez vezetett. Ezek a példányok már 1924-ben a kiállítások csodaszámba menő egyedei voltak. Az abbé ekkor adta nekik a rex nevet.

Látva az új példányok csodálatos szépségét, a tenyésztők nagy része próbált áttérni a rexek tenyésztésére. A szőrmeipar is hamarosan felfigyelt a hódprémhez hasonló szőrzettel rendelkező nyulakra, így elkezdődött a prémük felvásárlása. 1925-től a rex nyulak először a környező országokban, nemsokára azonban már minden európai országban terjedni kezdett.

Ezzel párhuzamosan nőtt az exportjuk, de a genetika egyensúlyban tartására senki nem figyelt. Az állomány romlásával pedig a prémek minősége is csökkent, a felvásárlás visszaesett. Ezt érzékelve a rexek iránti elkötelezettséget vállaló tenyésztők elkezdték a szelektálást, az egészséges genetika helyreállítását.

1927-ben a német nyúltenyésztők szövetsége elfogadta a fajta standardját, azóta a hozzáértő tenyésztők igyekeznek a genetikai vonalak egyensúlyban tartására.

A rex nyulak kettős hasznosításúak, tekintettel a koleszterinmentes húsukra, Magyarországon jelenleg is folyik a felvásárlásuk. A tenyésztők egyébként számos rex szőrzetet hoztak létre, egyéb fajtáknál is, de mindezek „alapköve” a castor rex volt. A fedőszőrzet sötét gesztenyebarna árnyalatú, a fedőszőrszála tetején pedig sötétebb, fényesebb bársonyos átfedés található. Az alsószőrzet színe az egész testen – beleértve a hasat is – sötétkék, ami a szőrszálak feléig terjed. E fölött, a test felső oldalán, vörösbarna színnel élesen elhatárolódik.

Már 1924-ben kialakult az ún. Oposzum Rex, melynek szőrszálai minden irányból egyenletes színűnek tűnnek. Az egyszínű nyulak kitenyésztése során jött létre a Fekete Rex, a Havanna Rex, a fehér Hermelin Rex (a szeme piros). Ezen színváltozatok között alakult ki a Csincsilla Rex, a Harlekin Rex, a Himalája Rex, és a pöttyös Dalmata Rex. 1930-ban jelent meg a göndör, testhez simuló szőrszálú Astrex.

1990-ben a hobbi nyulászok körében bukkant fel a Mini Rex, hazánkban néhány jeles képviselő nagy odaadással tenyészti. Napjainkra a rexeknek számos színváltozata alakult ki, jelenleg is folyik a tenyésztési munka az új színváltozatok kitenyésztésére.